Takáts József literás római netnaplója sokkal jobb, mint a jelenkoros jegyzet volt. Furcsa, hogy nem emlékszik a "Római vakáció" történetére. A film alaphelyzete, hogy Audrey Hepburn álruhás hercegnőként vespázza keresztül-kasul Rómát a csóró újságíró Gregory Peckkel.
Lehet, hogy azért is emlékszem rá, mert láttam egy remake-jét is (Innamorato Pazzo - Őrült római vakáció), Celentanóval és Ornella Mutival. Celentanótól egyébként ezt a jelenetet ajánlom (13:50-től): a koncepció, hogy Benignivel levelet írnak Berlusconinak. Már a megszólításon is hosszan lamentálnak - ehhez a részhez, bizonyíthatom, nem kell tudni olaszul -, Benigni nagy nehezen kiötli, hogy "O, Onorevole Presidente Del Consiglio Dei Ministri Della Repubblica Italiana," (Ó, tiszteletre méltó elnöke az Olasz Köztársaság minisztertanácsának), majd az egészet túl nehézkesnek találja, és a végén, lépésről lépésre szikárítja vissza, odáig, hogy "O!" És ha már Celentano: van az Azzurrónak, a Gelato-életérzés e himnuszának egy kivételes szerzői feldolgozása, a nagy Paolo Contétól, ezt egyszerűen nem szabad kihagyni.
Szóval jók a naplójegyzetek, egyik jobb, mint a másik. Ebből a részből pl. kiderül, hogy a "Szindbád hazamegy" olasz fordításának címlapján Latinovits képe van - álmomban mondtam is neki, mármint Latinovitsnak. Egyetlen kritikus megjegyzésem lenne. Szerintem annak a mondatnak, hogy a szerző "odahaza újonnan alig néhány könyvet tud megvenni évente", csak odahaza lehet leírni, egy több hónapos római ösztöndíj egyszerűen elrontja az akusztikáját: ha igaz is, disszonánsan szól.
(A címben feltett kérdés különben ebben a posztban szerepel, és mintha előzetesen reflektálna is a problémára - de én pl. később olvastam, mint a könyvesboltost, és már nem tta feledtetni a rossz érzést.)