Kikerült a netre az új Látó, benne Baló Levente versei. Jól pendítenek meg egy telepesen skizós hangot: "Olcsó szürke zacskóba gyűjtögetem / elhullt kezeim, / de még így is sok van belőlük / egy ilyen keskeny zongorához, / egy ilyen bizonytalan oktávhoz" ("Olcsó zacskóba"). Itt-ott nekem úgy tűnik, mintha a költő blöffölne, de hát lehet, hogy ez is kell hozzá. Pl. a ("Csapódnak az ajtók)" címűben jól át van gondolva a mozdonyvezető ("Egy kőszáli sast tart a vezetőfülkében, / jól látszik, ahogy szárnyai ablaktól ablakig nyúlnak, / ő maga csak fejét lehajtva / – állát szorítja mellére, hogy néha vízhólyag nő – / tudja nyomkodni a színes gombokat"), de mit keresnek a vers végén a "kebabárusok"? Vagy valaminek a minden intencionált értelem nélküli "megszegezése" a "(Három lépcsőfok)" végén? Baló Levente helyében biztos küldenék verseket a Műútnak, gondoltam. Aztán jobban körülnéztem, és – tessék!
Aztán tessék!
2013.11.01. 01:16 Szántó Domingo
Szólj hozzá!
Címkék: Látó Műút Baló Levente
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr85608805
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
