HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Apádanyád

2012.01.09. 11:15 Szántó Domingo

Egy kedves barátom - ha fogalmazhatok a helyzet komolyságához ennyire nem illő módon semmitmondóan - azt írta, hogy a Litera előszilveszterén hallott Esterházy "nem volt vicces, nem is annak szánta, de nem illett oda, szóval nekem csalódás volt, a nagy koszorús, komoly író az apjával már megint".

Most elolvastam a Literán a "Kafka: Levél apámhoz" című írást. Mint megtudtam, az volt a koncepció, hogy az íróknak egy klasszikus világirodalmi sztorit kellett átdolgozni. (Azt nem tudtam, hogy Kafka írása - amit én Kafka minden más írásánál jobban szeretek - ennyire klasszikus.) Az én szememben pont ez, az írás - szerencsés - Kafka-átirat volta jelent eleve felmentést az esterházys apázás esetleges elunása alól.

Hogy szemérmesen mondjam, én eléggé kedvelem Esterházyt, nekem ő volt ifjúkorom csillaga, már bőven jelentős írónak tartották, amikor elkezdtem olvasni. (Lehet, hogy most Keménnyel vannak így sokan, nem tudom.) Majdnem mindig öröm olvasni, van, amikor boldogság, és csak nagyon-nagyon ritkán semmilyen. (A "Semmi művészet" pl. nem volt semmilyen, csak - mint műegész - nem tetszett, bár ha rajtam múlik, biztos elolvasom még egyszer.)

De nyugi, nem lesz ez ilyen zavartalanul himnikus, igaz, csak apróság, amibe belekötök. Zárójel: Winkler Róbert írásait is szeretem, röhej, hogy még nem adtak neki József Attila-díjat. De egyszer, egy ember nélküli benzinkútról szóló cikkében volt egy megjegyzése: "addig természetesen tiszta a sztori, hogy ha bedobok X forintot, azért tankolhatok Y liter benzint. Sok embernek ez is bőven elég: külön faj az autóját soha tele nem tankoló, 5 rugóért 95-öst-embereké. Nincs is velük semmi baj, csak engem speciel érdekel a fogyasztás, meg minél telibb tankolok, annál később kell megállnom tankolni." Mi az, hogy nincs is velük semmi baj? Kikkel is? Az "5 rugóért 95-öst-emberek" - még jó, hogy nem "emberkék" - "külön faj"-ával? A szegényekkel? Vagy akik így viselik a szegénységüket? Hát, szerintem ez nagyon elrontott bekezdés, W. fényes újságírói pályafutásának Mariana-árka.

Az unkedvenc Esterházy mondatomat is efféle anyagi megfontolások miatt nem szeretem. Az "Esti"-ben van, 132. oldal: "itt (mármint a pénzügyek terén - Sz.D.) a szülők rossz példát mutattak, nem tudták nevelési elveiknek megfelelően leplezni, hogy őket nem érdekli közvetlenül a pénz, se a pénzszerzés, se a pénzhiány, és minthogy nem voltak egészen pénztelenek, Esti, hiába fordította udvariasan orcáját félre, nem tudta nem látni, hogy szinte semmilyen cselekedetüket nem motiválják anyagiak". Amikor ezt olvastam, elkedvtelenedtem: hát honnan íródik nekem ez a könyv? Valahogy úgy éreztem, kevesebb közöm van hozzá, mint addig szerettem volna gondolni. Ez a könyv az én szívemnek - egyszerűen szólva - magyarként kedves és otthonos magyar regény, de lehet, hogy jómódú amerikaiaknak máshogy otthonos jómódú regény is? (Ha van ilyen. De hát épp ez a kérdés, illetve hogy eddig ez nem volt kérdés). Mert azt éreztem, hogy ezekből a mondatokból hideg sugárzik (vagy inkább semmi) azok felé az apák felé, akiket kénytelen érdekelni a pénz, a pénzszerzés és a pénzhiány, és akiknek egyes cselekedeteit (gondolatait, szavait, mulasztásait) sajnos - nem firtatom, mert ebben a mondatban mindegy, hogy önhibájukból vagy azon kívül - csak anyagiak motiválják.

De végül is jó mondat ez. És hát egy író a mondataiért tartozik felelősséggel (de nem akarok itt mondatozni, bekezdést is írhatnék, fejezetet vagy - sorsdöntő - szóközt), nem az én pszichoszociális érzékenységem a mérce.

2 komment

Címkék: esterházy péter litera winkler róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr583530998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Inkább Minka 2012.01.09. 13:05:50

Nagyon megértem Domingo mélyenszántó pszichoszociális érzékenységét e tárgyban, nekem még durvább élményem volt Esterházyval kapcsolatban, amikor megnéztem DVD-n a Vámos Miklóssal való beszélgetését - emlékeim szerint valahogy arról referált, hogy ő lenézi azt, aki éhségből eszik - ezt nyilván afféle gasztrogourmand jópofaságnak szánta, nem Lázár-i hagymázas félrebeszédnek, s most illene is utánanéznem a pontos textusnak és a pontos kontextusnak, mielőtt bárkit is megbántok - de nem teszem, s nem csak azért, mert a DVD-t azonnal lepasszoltam egy még ártatlan tekintetű barátnak, hanem mert ha ő nem gondolkodik elég disztingváltan, akkor én ugyan mit óvatoskodjak a terítékkel és az eszcájgokkal.

Ezt hívják, nota bene, írói felelősségnek.

S vajon miért nem gondolkodik és ír Esterházy Péter elég disztingváltan? A kérdés rendkívül bonyolult, nagy körültekintést igényel, hiszen minden kétséget kizáróan egy jó fiúról, vagy ahogy Nádas írta róla a Jelenkorban publikált költeményében, "fiúi jóságról" van itt szó, s ezért is szeretjük elsősorban, a derűjéért, a humoráért, a nyelvi leleményességéért, ő mindenek kaján Odüsszeusza, aki bírja a nyelvünket, elkormányozza a hajónkat, elhallgatja és elhallgattatja sziréneinket. Édes szavai mindig a közösségnek voltak adresszálva - s a defektus is éppen mintha itt érné, a szociális fronton. Ha jobban megfigyeljük, a "Semmi művészet", amit azért Domingo kitüntető figyelmébe ajánlanék, éppen ezt a válságot tematizálja. A válság mélyen összefügg a személyes megszólalás kudarcával, a félrehordó intimitáséval, egészen pontosan azzal, hogy ezt a bensőséges közbeszédet nincs hova adresszálni, s a tónusával már maga az író sem teljesen elégedett - s én a válságtünetek közé sorolom nem csupán a modorossá válást - már egyetlen szintagmája nem tud úgy megjelenni, hogy az ne legyen Esterházy-modorban írva -, hanem a folyamatos kurválkodást az olvasóval éppen gasztronómiai és focikérdésekben. Előbbieknél utalnék Domingo gasztroposztjára, amivel mélyen egyetértek. És a focit itt most nem azért dobnám be, merthogy a Minkák nem szeretik a férfiak össznépi- és nemzeti összeborulását ebben a témakörben. A Minkák irodalmi tekintetben közismerten semlegesneműek, és a fociban és a kulinárkodásban azt nem szeretik, hogy itten a nép, hogy esterházyasan fogalmazzak, hülyére van véve. Másképp mondva: az van gondolva az olvasóról, hogy evvel a kvázi-közösködési beszéddel meg lehet venni kilóra.

Ám a közösködés nem jelent közösséget, amiképpen a hiteles benső beszédet sem adják ingyen. Azért elmélyüléssel, lemondással, önkritikával szokás fizetni.

Szántó Domingo 2012.01.09. 18:19:30

@Inkább Minka:

Kedves Minka,
1.) „Mélyen megvetem azt, aki éhségből eszik.” (Vámos Miklós: Kedves kollégák, Európa, Bp. 2010, I., 198.) Ez nyilvánvalóan hamvasbélás másodkomolyság, irónia - lásd pl. az agyonidézett „Bor filozófiáját” -, szerintem az égvilágon semmi baj nincs vele: tömören és szellemesen mond el valamit, amit különben csak vontatottabban lehetne. Egy írótól ezt csak nem lehet rossz néven venni? (Én például sok jó pálinkát ittam, sok olyan nap volt, amikor nagyon sokfélét is, sokat forogtam pálinkaértők körében, tudnék „már akkor”-ral kezdődő mondatokkal hencegni - de sosem iszom alkoholszomjból. Értékelem a pálinkát, de jól ellennék nélküle, míg sör nélkül, amit nem ismerek annyira, sokkal kevésbé. Persze nem nézem le az alkeszokat.) A mondat ráadásul egy odaégett tojású rakott krumplis gondolatsor végén hangzik el, mintegy annak hétköznapiságát ellenpontozza a maga elvontabb síkjával.

2.) Ha jól értem a többi állítást, a veleje az, hogy E. pályája válságban van, ez pedig szerepválság, amennyiben E. művészete jórészt egy hang, egy szerep megalkotására épül. Ez utóbbiban lehet valami, az előbbit nem tudom. Az „Esti” nekem tetszett. Most komolyan, ott van a sok megrajongott „új egyszerű” vacakság, nem lehet ezekkel egy lapon említeni! Levegője van, a szó lélegzetvétel és atmoszféra értelmében is. A hangütés nehéz kérdés, mert akiét szeretjük, azét ugyebár stílusnak hívjuk, akiét meg nem, azt lemodorozzuk. Vessetek meg, köpjetek le, de én Esterházy focis dolgait elvtelenül szeretem, de még a gasztrósokat is! E. egyik étteremkritikájában olvastam, talán a Magyar Konyhában (talán az MTA étterméről, vagy csak azon a környéken volt a hely?), az egyik asztaltársat a az általa rendelt étel „főevőjének” említtetni. Hát ez a szó egy nagy realista diadal, nem? Vagy a Hidekgkuti-sztori (apás foci az iskolában, és akkor beszáll a nagypapa Hidegkuti, és hátra lép, amikor minden épeszű focista előre lépne, és ezzel újradefiniálja a teret: a zseni), az az én világra való pillantásom része.
süti beállítások módosítása