Megújult a Jelenkor honlapja. (Eddig inkább csak az archívum volt fenn a neten.) Az aktuális számból a kicsit morbidra szerkeszett (az óvodától egy fiú haláláig ívelő) versrovatból Domján Gábor elég jó versei élesek. Az érzelmes okosság szépsége nyilvánul meg bennük - legközlebbi párhuzamként Petrit említhetném. (Technikai megjegyzés: engem zavar, hogy a honlapon minden versben középre vannak rendezve a sorok, és túl nagyok a soközök.) Ha Keresztesi József "A Nagy Brém reggelije - avagy rövid dialógus az emberi állapotról" című versét nem látnám viszont jövőre a Szép Versekben, meg lennék lepve. (Bár ahogy az utóbbi tíz-tizenöt év elég érdektelen Szép versekjeinek a csőlátásig szűk fókuszára visszagondolok, nem is lepne meg.) Az első versszak:

A Nagy Brém megjön és asztalhoz ül,
bólint, majd a szervizre várva csenget,
s hozzák is, lám, a forró lágytojást,
mellé pirítóst, mellé málnadzsemmet.
     Ám a Kis Brém, a Legrosszabb Tanítvány
     orrával szipog, lábával kalimpál,
     s Nagy Brém szól: „Fiam, ez nem állapot:
     Ön úgy eszik, akár az állatok.
     Épp úgy eszik, akár az állatok.”

Bertók László írása Weöres Sándor pécsi kötődéseiről nagyon érdekes. Kiderül pl. hogy Károlyi Amy először a levegőből látta Pécset, mert az ötvenes években még lehetett repülővel menni a városba.

Havasréti József regényrészletét még nem olvastam, Bereményiét igen (nincs fenn): a sztori érdekes, a párbeszédek életszerűek, de ahogy az egész meg van írva, az nekem nagyon - hogy egyszerűen mondjam - posztmodern előtti. Szerintem nem működik a "lemerülök, és kibekkelem őket" módszer, azaz nem lehet ugyanúgy írni, mint negyven éve, csak mert most ez menőbb, mint huszonöt éve volt.

Takáts Józsefnek nem a lapban, hanem a honlapon olvasható írását (Mi a legjobb Rómában?) kíváncsian kezdtem olvasni, de csalódottan fejeztem be - "Hiába válogatnám ki a nekem tetszőt: ez így együtt Róma" -, nekem valahogy kevés volt. Egyébként biztos, hogy nem toboznak lenni a legjobb, a Pinción: az eredeti bon mot szülőatjya, Péterfy Jenő (későbbi hasonmása: Schöpflin Aladár) sem ment ilyen messzire, ő csak azt mondta, hogy a pesti középiskolai tanárságnál jobb a pinciói tobozság. A Rómát Takátsnál kevésbé ismerőknek: a cikkben emltett Falconieri-palota nem más, mint a Római Magyar Akadémia: a szerző valószínűleg itt szállt meg cikke írása idején, a Google Maps szerint legalábbis közel esik hozzá a szintén említett Feltrinelli könyvesbolt.

Rómáról egyébként az egyik legjobb könyv Lénárd Sándor "Római történetek"-je, az első fele szerintem remekmű (a neten csak a "Római konyha" van fenn, az is jó).  A Nyugat-szerkesztő Fenyő Miksa könyve is ("Ami kimaradt az Odysseából") érdekes, igaza van Sárközy Péternek (Irodalmi Magazin): az emigrációs eredeti kiadás után jó lenne itthon is kiadni, mert most megszerezhetetlen.