Az Ex-Symposion 82. száma ex-jugoszláv Ablak-Zsiráffal adózik a lap előtörténetének. Csak ajánlani tudom. A szócikkeket sokan írták, a Narancsban olvasható hirdetésben György Péterrel és még két másik szócikkíróval reklámozzák, de úgy rémlik (most nincs kedvem elmozdulni a Duna-partról a Narancsért), mind a hárman csak egy-egy cikkel vannak jelen, szóval az írásaik nem jellegadóak. (Pap Mária is egyszócikkes, de a "Petrihomárjá"-t nem szabad kihagyni. Para-Kovács "Stop visszá"-ja is jó. Amikor megaludnának egy parkolóban - a frissen alakult Macedónia környékén - az autó ajtaját Kalasnyikovjának tusával verő katona tudomásukra hozza, hogy itt határállomás lesz: "Ilyen helyzetben döbbenetesen gyorsan tanul az ember nyelveket.")
Az első szócikk stílszerűen Tito halálának napja, 1980. május 24. Vannak ilyen halálok. Amikor "felfordult a ferdeajkú vén trotty", egy barátom öccse sírva ment haza az iskolából (apja másnap megkérte a tanítónőt, legyen szíves nem ijesztgetni a gyereket), nekem a tanulószobán csak megsúgta Joli néni, hogy "meghalt Brezsnev"; úgy rémlik, háborútól kezdtünk félni. Az ajvár is szócikket kapott. A Jugoszláviában magyar nyelven kiadott Asterix-füzeteket (szintén szócikk) én is ismertem, de nem szerettem őket, mert máshogy hívták a szereplőket, mint az Alfa magazin Timár György-féle zseniális fordításaiban. (Tőlem akármennyit dogmatixozhatnak a rajzfilmekben, nekem Obelix kutyáját mindig Mirnixdirnixnek fogják hívni. És az is feledhetetlen, amikor egy gyáva római légionáriusnak Obelix azt mondta: "Na, mi lesz, militisz?" De persze ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket, az Asterix-filmeknek is megvan a maguk varázsa.)
Az összeállításból tudtam meg, hogy a csevapcsicsa neve a kebabbal függ össze, hogy a "disszidens" jugoszláviai magyarul mást jelent, mint anyaországiul, ahogy párttagnak lenni ("Párttagság") is más volt ott, mint ideát. Emlékezetes - a "Kusturica reloaded" szócikkből tudhatóan időközben profilt módosított - Kusturica mondása: "Minden alkalommal, amikor díjat kapok, és azzal dicsőséget szerzek a térség kultúrájának, ezt azzal érem el, hogy a filmjeimben a nemzet kulturálatlanságát használom fel." Az illusztrációk, drMáriás festményei kongeniálisak. Pl. az, amelyiken "Mao Ce-tung Pekingben várja Titót" (lásd a poszt alján).
A lapszám nagyon jó nyári olvasmány, az olykor, jellemzően anyaországi szerzők szócikkeiben megképződő, utálatos retróromantikát jól ellensúlyozzák a határon túli születésűek józanabb szócikkei. (Tulajdonképpen ezek, például Radics OrsolyáViktóriáéi, Bozsik Péteréi adják az összeállítás értelmét.)
Egy apró kiegészítés: a nyolcvanas években, egy SZÚR-on láttam fellépni ot (nekünk csak Surdát), amit a Forró szél főcímdalát énekelte - magyarul. Itt a link, nem kéne kihagyni.
