A Holmi augusztusi, Bibó-számában Radnóti Sándor írt Görög Sándor "Repkényszaggatás" című könyvéről, illetve annak első feléről. A cikk nagyon szép és szokatlanul - azért mondjuk  a "velleitás" szóról rá lehet ismerni a szerzőre - személyes. Radnóti az ugyanebben a számban megjelent Gyáni Gábor-cikkel is vitatkozik, már nagyon készülök rá, csak előbb bemelegítek egy kis könnyű Sárközi Mátyással.

A vita tárgya egyébként: hogy Gyáni szerint Bibó "nem szakított a zsidó-magyar mint két külön történeti entitás fogalmával (...), amit eredetileg Némethtől [nem Leheltől, nem Marikától, nem Kristóftól, hanem...] vett át." Szerintem evidensen igaza van Radnótinak, amikor arról ír, hogy már hogy is szakított volna Bibó épp 1948-ban, hiszen "a zsidóság megkülönböztetett történeti entitássá változtatása a vészkorszakban bevégeztetett", ami a leginkább asszimiláns családokat sem kímélte. Bibónak az érvelés szerint épp a párbeszéd érdekében kellett artikulálnia a két felet - ami nem jelentette azt, hogy valaki ne lehetett volna egyszerre ez is, az is. Na, majd megnézem Gyánit, kíváncsi vagyok; a Holmit olvasva már előfordult egyszer-egyszer, hogy mindig azzal értettem egyet, akinek épp az írását olvastam.