Az, hogy a Magyar Műhely avantgárd folyóirat, pl. abból is látszik, hogy az új - a könyvtárban, ahova járok, legújabb - 154. számában van képvers, nem is egy. Ettől persze még akadémikus folyóirat is lehetne. Ahogy attól is, hogy a honlapja hat és fél éve frissült utoljára.
De már mondjuk lerohadt velencei (Italy) téglafalakról készült szép fényképeket nem sok másik lapban tudok elképzelni. A könyvtárban gyorsan belenéztem a lapba - egészen bunkó, újságosstandi gyorsasággal, mert siettem -, és nagyon tetszett k. kabai lóránd (feltételezem: lóránt) "Velence 2007-2008" című négy fényképe. Aki a téglát szereti, rossz ember nem lehet, mondanám, de ebben van valami puncsolós (a puncs majd még előjön), ez pedig viszonylag idegen a karakteremtől. De már tavaly decemberben is levett a lábamról A Vörös Postakocsi akkori számában egy alapos cikk, amely a tégla nyíregyházi jelenlétét tárgyalta.
Szóval jók a képek a lerohadt-kirohadt téglafelületekről, amelyeken a rózsaszín nyers szépsége vulkanikus zárványokat tartalmazó, elrontva megszilárdult puncsfagyit, egészséges tüdőt vagy szilánkosan törőre aszalt parizert idéz. Az már csak ráadás, hogy az egyik faldarabból úgy koptak ki téglák, hogy a hiányok valami titokzatos ji-king jelsorozatot juttatnak az ember eszébe.
