Ezt a lapot Pécsett szerkesztik, évente négyszer jelenik meg, az impresszum szerint Pécsen kívül (na, hol?) a budapesti Írók Boltjában kapható. Mindenesetre nem helyi érdekű kiadványról van szó – ebben a lapszámban egyetlen anyag foglalkozik pécsi témával, az Európa Kulturális Fővárosa-évad tanulságaival, és erről sem gondolnám, hogy külső szemmel érdektelen lenne. Egy párhuzamos interjúról van szó, Kiss Tibor Noé kérdezi Patartics Zorán építészt (aki közreműködött a projekt korai szakaszában), illetve Szuhay Márton közösségfejlesztőt az EKF-év tapasztalatairól; a válaszokból kirajzolódó kép nem túl rózsás persze.
A további anyag tisztán irodalmi. Z. Varga Zoltán alapos és fontos recenziót közöl Varga Mátyás 2009-es kötetéről, a hallásgyakorlatokról, Fekete Richárd pedig hosszú tanulmányt Kemény István politikai költészetéről, Az irónia és a gyűlölet kora címmel. András Csaba a Batman – Arkham elmegyógyintézet című képregénykötetet veszi szemügyre: ez a könyv se mai gyerek, a magyar megjelenés 2008-as, de a szöveg érdekes. Kár, hogy a laptervező egyébként nagyon izgalmas vizuális ötleteinek az áradata itt zúgva-bőgve töri át a gátot, és ennek a recenziónak az első oldalán, a szemcsés-rózsaszín háttérre nyomott betűknek köszönhetően, némileg nehéz átrágnia magát az olvasónak.
Kun Árpád regényrészletet publikál, a regény címe Boldog Észak, a regényrészleté: Az elütött varacskos malac. Egzotikus afrikai környezet, afrikai elbeszélő-hős, készülőben egy másik világba, Norvégiába. Messzemenő következtetéseket nem lehet levonni e kétoldalas részlet alapján, de érdekesnek tűnik a dolog.
Gál Ferenc és Szolcsányi Ákos versei nem hagytak különösebb nyomot bennem, ellenben a lap elején Gaál József avantgardista szövegkollázsán elméláztam egy darabig. („SZÉLLEBÉLELT BETONPALÁST”! „KILYUKADT URNÁK SELEJTES SZÉRIÁJA!” „ÁRKÁDOK SPIRÁLJA”! Sőt: „ÉRCNÉL KEMÉNYEBB FÁKLYALÁNG”! Már-már kezdi az ember a nyolcvanas években érezni magát.)
Két verset közöl Szita Szilvia, az alaptónusuk a visszafogott, decens bánat („Azóta csak a kávéfőző kotyog. A vasárnap reggel / szokatlan csöndjében visszakapják hangjukat a tárgyak”), bár az én ízlésemnek talán túlzottan is visszafogott, számomra valamiféle élesség hiányzik belőle.
Sajó László verse, a Janus Pannonius búcsúja Galeottótól disztichonokban íródik, míg végül a beszélő (Janus maga) úgy nem dönt, hogy hagyja az egészet a fenébe, mostantól magyarul fog írni, és befejezésképp a saját sírversét már egy rímes ötsorosban fogalmazza meg. Na, ebben a versben az élesség direkt programmá válik:
Nyaltam sok kurvát, Lúcia, Pindola, s még
mennyi fiúcskát, férfit, lányt, uriasszonyt, és mind
nyalta a seggemet és jaj, nyalogatta herém.
Már ezután a hatalmas, s persze, igazságosnak
mondott Mátyásom nagy valagát nyalom én.
Az ötlet jó, de valami hiányzik a versből. Az anyaga, a szöveg szövete nem kelti azt az érzést, hogy apokrif Janus Pannoniust olvasunk: az imitatio helyett inkább a szituáció érdekli Sajót. Ez lehet, hogy védhető döntés. Ámde az, hogy Janus a latin nyelvet magyarra váltaná, olyannyira anakronisztikus ötlet, hogy aligha vehető névértéken.
Izsó Zitától kilenc verset közöl az Irodalmi Páholy, négy oldalon – nagyon helyesen. Mindegyik vers vagy jó, vagy igen jó. Mindegyik konkrét képből indít, majd innen nagy sebességgel kezd emelkedni. Az első, a nem fáj például így kezdődik:
Örökbefogadott lány volt.
Piros szájrúzzsal, fekte szemhéjtussal
próbálta magára rajzolni
nevelőanyja arcvonásait.
Eleinte csak a szoknyáját nézted,
mindig tiszta volt, mint a lefelé fordított csésze,
amiből még senki sem ivott.
És így tovább, huszonöt sorban pontosan fölskiccelve egy roppant sérülékeny, introvertált karakter rajzát. A többi vers is hasonló erényekkel bír: plasztikus és szellemes képek, metaforák, gazdaságos építkezés, jó arányérzék.
Még egy rövid szerkesztői jegyzet a végére, és azt hiszem, meg is volnánk: harminckét oldal az egész, de – ahogy a hozzáértésben megőszült, bölcs szakkomentátorok mondják a sporttévében egy-egy focicsapatról – össze van rakva rendesen. Négyszáz forintba kerül, egy korsó sör ára, megér ennyi pénzt.
