Ezt kaptam ez után:
Nem szívesen mondom, de lehet, tévedhettem, ami a verset illeti, ugyanis nem olvastam el a címét, csak utólag. És azért az ad egy olvasatot. Ez esetben persze a szövegben való feloldása a visszamenésnek részben (és számomra már magában is rokonszenves) szemérem. Szóval ha az, ami - dicséretedből fakadólag (mert különben kit érdekelt) - felháborított, annak a sivárságnak (korunkból, pénzünkből - hehe -, profizmusunkból stb. adódó) leírása (végül is költő, nem írhat a fugázás és a kiegyenlítés rutinjáról, illetve nem fugázhat és kenheti - egy zsák belőle tizenhétezer - az anyagot), amelyből jó lenne visszamenni, akkor ezek a sorok segítik az első "versszakot" szívembe markolni: hogy nincs hova visszamenni (azért a jó giccs sose észgiccs!), csak a boltba és mégis megvenni, és egy újabb szar verset írni. Ha lenne egy hely, ahova visszamehetnénk, szóval nem innen el, nem ez kellene, hanem, mondjuk anyánk konyhája, de nem egészen Nádasdyé, hanem az az álombéli konyha. Szóval egymás körüli sompolygások nyomainak eksztatikus fotózása a homokon, de megengedem, lehetnek olvasatok.
Minden érintettől elnézést kérek (magamtól is), de most is kihagytam pár dolgot. (Ahogy levelezőpartnerem írja: "A nép hangját is Zorán hangszereli.")
