Folytassuk a Nagyvilág-kört, ezúttal a 2012/1-2-es számmal. Itt olvasható Metszetek címmel Albert Zsuzsa beszélgetése Nemes Nagy Ágnessel. Eget rengető újdonságokat nem tartalmaz, mégis vannak benne érdekes dolgok. Megtudjuk például – a Szerb Antal-élmény apropóján –, hogy „nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni”, vagy nagyon jó az álomleírás a Csongrádra vonaton érkező Rilkéről. És hát a Kassák-kép: Nemes Nagy az ötvenes években bukkan rá a kassáki avantgárdra. Hogy Kassák versei mennyire és milyen határig tetszhettek neki, arról nem sokat beszél, de magáról a figuráról annál többet: „Rendkívül kemény fiú volt ám ő! Nyakas, makacs, rendíthetetlen, röviden szólva, nekem imponált. Imponált a keménysége. Imponált, hogy el tudja, el tudta mindig utasítani magától a legkülönbözőbb irodalmi és nem irodalmi kísértéseket.”
Nemes Nagy ebben a szigorú tartásban nyilvánvalóan belső rokonságot fedez föl. De nem áll meg itt, a szó szoros értelmében portrét rajzol Kassákról. Azzal kezdi, hogy nem volt nagy, de nagynak látszott: „Nem csak a kalapja miatt. Talán a kalapja miatt is. A koponyája miatt. Rendkívül jellegzetes, magas koponya, élesen metszett arccal. Nagyon mélyen kifejezte az arca a személyiségét, ami általában nem így van. Ismertem én disznóarcú költőket, akik a világ legfinomabb és legkiválóbb költői voltak. Szóval, egy véletlen egybeesése a külsőnek és a belsőnek.”
És így tovább, és így tovább. Jó interjú, és kiváló bevezető ahhoz a vitához, amely az új Jelenkor lapjain folyik Térey János Nemes Nagy-esszéje kapcsán. Folytatás innen.
