A Kemény István-emlékkönyvet*...
* Leánykori nevén: "Szép versek" (szerk.: Péczely Dóra). Úgy számolom, Keménynek az antológiában négy vers van ajánlva (és megnevezetlenül Nádasdy "A hazafiúi hűségről" című darabjában is érintve van), köztük Lázár Bence András elég leckefelmondás-szerű hommage-ában, az "Egy nap élet"-ben. Lázár másik versében ("Engedni vagy tartani") nagy szerepe van egy kabátnak, de ha már kabát, abban Pollágh Péter [akinek nem vagyok elvakult rajongója], "Nincs mit" című verse tanúsága szerint, sokkal jobb.)
...lapozgatva úgy tűnik, Szőcs Petra a vakfoltomra írta verseit, mert a kötetben közölt darabokat eredeti megjelenésük helyén nem olvastam, pedig (a "Ceremónia" és a "Sakktábladivat" itt, az "Alkati különbség" és a "Honvágy" itt) elég jók, egy kicsit olyanok, mintha egy derűs Szvoren Edina-húg írta volna őket. Lackfi "Emberszabás" című ciklusának négy verse közül - Irigykedő, Kárörvendő, Vészjósló, Tapadó -, szerintem csak a második van eltalálva, de az jól. Akinek nincs És-előfizetése, annak idemásolom:
2. Kárörvendő
Másoknak soha semmi se sikerül,
s ez engem titkos elégtétellel tölt el
Szörnyülködöm, hogy nahát, ezek válnak,
pedig hogy nyalták-falták egymást nemrég,
de belül ujjongok, úgy kell, affektált majmok,
többet ér a szerelmünk, bár nem hencegünk vele
A vadonatúj motorral villogni mennek,
de valami a küllők közé kerül, s felmázolódnak
százzal az aszfaltra keményen, a fotómodell
barátnő meg tolószékben ül, gyászol élete
hosszan, persze sajnálatos az ilyesmi, de hát
nyilvánvaló, hogy maguknak keresték a bajt
Első európaiként már majdnem feljutnak
a csúcsra, de mikor ott villog előttük
a hósapka, vissza kell fordulniuk, mert a
táborhelyen készített útiterv szerint nem
érnének vissza az éjszaka beállta előtt, így
minden kín hiába, de hát ki mondta nekik,
hogy embertelen mínuszban kell kísérteni
az Istent, míg mindenki más beéri avval,
ha jut neki betevő, család, fűtött szoba
Sikeres vállalkozásukat legjobb haverjuk
fúrja meg, a kasszával meglép, pedig
jobban bíztak benne, mint önmagukban,
a vállalkozás beomlik, őket felkötve találják
nehogy már én sajnáljam, Jaguárral jártak,
a Bahamákon nyaraltak, a sors bosszúja,
mindennek megvan, úgy látszik, az ára
Nem kell, hogy szemtanúja legyek pofára
esésük pillanatának, nagyon is jól látom
berogyni a sok nagymenőt, kik eddig
egyre magasabbra tették a lécet, és el sem
tudták képzelni azt, ami másnak normális,
mindennapos tapasztalat, hogy végül
úgysem sikerül
Erdős Virág versei (a kötetben közölt két darab innen és innen) mindig elég egyformák, de szinte érthetetlen módon ez nem megy a minőségük rovására. Juhászé jó, Rakovszky Zsuzsáé nagyon jó, de elképzelhető, hogy egyesek ízlésének az utóbbi kissé túlírt. Szili Józseféi is jók, bár szerintem az agg első könyves mestertől ezek jobbak. Závada Péter fesztelen, érzelmes hangja az induló - és a csúcsain már akkor jó - Tóth Krisztinára emlékeztet, pontosabban olyan, mintha Varró Dániel próbálná meg pótolni a költőnő mára már a közkönyvtárakból is hiányzó első kötetét: "Legyen a gang, az udvar téglalapja. / A kovácsoltvas korlát görbe rácsa. / Ahogy a csupasz fal mentén haladva / Az omladó bérházat körbejárja." (A "Szép versekben" "A véletlenek logisztikája" címmel megjelent vers itt egy korábbi változatban olvasható - "Az el nem indulás logisztikája" - és ugyanott van a "Nuit parisienne" című is, mind a nagyszerű "Póznaív" nick alatt.) Vagy: "Beszélik még, hogy csak egy anticiklon. / Te úgy látod, tavasz, tartós derű. / Már dolgozik valami andalítón / friss, vegetációrítusszerű /a természetben." Tóth Krisztinának (az igazinak) az antológiába beválogatott verse tetszik, igaz, a "Koravén cigány" talán még jobban, de az nyilván a köv. évi "Szép versek"-ben lesz benne.
Most ennyi. Folyt. köv.