A világ legexkluzívabb folyóirata a Journal of Universal Rejection (JoUR). A folyóirat nem közöl cikkeket, alapelve, címéhez híven, az egyetemes visszautasítás. Ez azt jelenti, hogy a közlés reményében beküldött összes cikket - tekintet nélkül azok minőségére - visszautasítják. E nyilvánvaló hátrány ellenére - mint honlapjukon írják - számos érv szól amellett, hogy az ember mégis cikket küldjön nekik.
* Anélkül lehet kéziratot küldeni, hogy a reménybeli szerző kitenné magát annak az aggodalomnak, amit a kézirat bizonytalan sorsa jelent. Száz százalékos biztonsággal előrejelezhető ugyanis, hogy a kéziratot nem fogják publikálásra elfogadni.
* Az ember joggal mondhatja, hogy (a szélsőségesen alacsony elfogadási ráta alapján) a legnagyobb presztízsű folyóiratnak küldött be cikket.
* A JoUR a maga nemében egyedülálló. Egy cikknek pusztán a publikálásra történő felajánlása is valóságos kitüntetés.
* A szerzőnél maradnak az összes jogok: a kézirat például felajánlható bármely más folyóiratnak - akár a lektorálás lezárulta előtt is.
* A szerkesztőség döntése gyakran (igaz, nem mindig) órákon belül megszületik.
További előny, hogy a szerkesztőségtől idegen mindennemű műfaji szűkkeblűség: verset, prózát, vizuális művészeti alkotásokat és tudományos cikkeket egyaránt nem közölnek. A kéziratokkal szemben emellett semmiféle technikai követelményt sem támasztanak: az ember olyan betűtípussal, sorközzel ír, ahogy akar, mert így is, úgy is elutasítják. A lap interdiszciplináris voltát jól jellemzi, hogy szerkesztőinek sorában (találomra válogatva) a bonni Max Planck Intézet kutatója éppúgy megtalálható, mint a Berkeley Egyetem szociológusa vagy a Columbia Egyetem neurológusa.
A kéziratokat (lehetőleg kis fájlokat) a j.universal.rejection@gmail.com címre várják. Ha hosszú cikkről van szó, elegendő az első néhány oldalt beküldni. A részletes elutasítás szerencsés esetben megjelenik a lap (remek) blogján is.
