HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Gyászbeszéd, posztumusz, Szibéria és tégla

2013.08.03. 19:30 Szántó Domingo

Mostanában jókat olvasok a Literán. Szilágyi Zsófia Márai-kritkája remek, már a címe is ("Anyások" Kassán). A könyvet is meggyőzően értékeli, és a filológia megjegyzései is jók. A kiadó kihúzott mondatokat is visszatett a posztumusz kiadott szövegbe, szögletes zárójelben, de közben három pontos kihagyások is vannak: mi ez az egész? Szerintem az sem teljesen egyértelmű, hogy a most kiadott könyv egyszerűen a "Föld, föld!..." első két fejezete lenne, mert ennek a szövegét mintha lezárta volna Márai 1949-ban vagy 50-ben, de a "Föld, föld!..." utalása Bikinre (ha jól emlékszem, van benne ilyen) inkább már a kísérleti hidrogénbomba-robbantásra vonatkozik, ami 1956-ban volt. (Igaz, már 1946-tól robbantgattak ott atomot, de az atombomba szinonimája akkor sem Bikini, hanem mondjuk Hirosima.) Ha tehát a "Hallgatni akartam" a – levágott – eleje is a "Föld, föld!..."-nek, az a "Föld, föld!..." nem az a "Föld, föld!...", ami 1972-ben megjelent.

Érdekes az is, amit Szilágyi Zsófia Csabai László "Szindbád Szibériában" című könyvéről ír. Számos kritikai megjegyzése van, inkább elutasítja a könyvet, a fő probléma talán ez: "Azt éreztem, amit a címet olvasva is: Csabai annyira el akarta juttatni a hősét Szibériába, hogy számos nehezen hihető momentum elfogadására »kérte« olvasóját." De hát csak a könnyen hihető irodalom a jó irodalom? Nem kell elhinnünk (amennyire tudom, Bolyainak nem is kellett ez a feltevés), hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, de azért elég jó geometriát épített fel rá Euklidesz. A színdarabszerű közbevetések – „Ugyan már! (önmaga számára is váratlan indulattal) Mintha ebben az országban olyan sokat érnének a törvények!" – csak eleinte zavartak, de elfogadtam, hogy így gazdaságosabb, mintha odaírta volna: "mormogta Szindbád". Az arról szóló etűd, hogy Sztálin mit akar vacsorázni, és ennek milyen következményei vannak (a sok közül csak egy: a szakácsnak láger helyett mégis inkább kitüntetés, de ez nem ilyen pofonegyszerű), szerintem dramaturgiailag is fontos, amellett, hogy remek.

Keresztury Tibor a kritikus Keresztesi Józsefet temeti, az "Anabázis" című kötetről írva. Ez a cikk is jó, pláne ekkora terjedelemben, ha kissé túlzásnak is érzem, hogy az a trend, hogy nem lesz kritika, mert bruttó tízezerért ki fog itt könyveket olvasni, és recenziót írni. Szerintem az irodalmi élet majd kimocorogja a választ erre a kérdésre. (Miért ne lenne, akinek a kritika az önkifejezés legjobb eszköze? A drámaíróként, költőként, esszéistaként is tevékeny Keresztesinek szemlátomást nem az. De hát ez olyan is, mintha egy Michelin-csillagos séftől azt várnák, hogy mindig hamburgert süssön – még ha az a város legjobb hamburgere is.) Amit Keresztury ugyanazon a linken, lejjebb Zalán Tiborról ír, az is felkelti az érdeklődést a tárgya iránt, nekem a "Fáradt kadenciák" kimaradt, de most már biztos megnézem.

Azt elfelejtetem mondani, hogy annak viszont örülök, hogy Csabai új könyvében – talán Szegő János Király Levente szerkesztői tevékenységének hatására – megritkultak az első könyvben ("Szindbád, a detektív") még túlburjánzó – és általában teljesen fölösleges – dőlt betűs kiemelések. Különben a Literán van Szegőtől - az interjúkészítés Luke Skywalkerétől, már ha érthető, mire gondolok - egy interjú is: Bazsányi Sándorral és Wesselényi-Garay Andorral, a most megjelent könyvük ("Kettős vakolás") alkalmából. Olvastam egy-két tanulmányt, folyóiratban, de ehhez – mondjuk így: a térbeliség problémája az esztétikai tapasztalatban – bennem elég kevés a teoretikus érdeklődés, illetve amellett, hogy érdekes volt olvasni a cikkeket, nem éreztem azt, hogy igazán releváns lenne ez a szempont, bár talán a Szilasi László könyvéről szóló cikkben mégis. Jó interjú, ilyeneket mondnak benne: "Attól [mármint: féltem], hogy nem lesz mit mondanom, attól, hogy a harmadik esszére és ez be is következett – elfogy körülem az a releváns építészeti tudás, amelyet érdemben a szövegekbe tudnék forgatni."  Wesselényi-Garay egyik mondatát a "tégla

bontott tegla.jpg

használatának erkölcsi értékké emeléséről" már korábban méltattuk.)

Szólj hozzá!

Címkék: Bazsányi Sándor Szegő János Csabai László Litera Keresztury Tibor Sziágyi Zsófia Keresztesi József Wesselényi-Garay Andor

A bejegyzés trackback címe:

https://folyometer.blog.hu/api/trackback/id/tr205443962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása