A fiam mondja a József Attila teret Fatilla térnek, innen a cím, az apropó pedig, hogy kiosztották a tér névadójáról elnevezett díjakat. Nem tudtam, hogy most osztanak, talán azt hittem, hogy majd augusztus huszadikán, nem is tudom, a Literáról tudtam meg az egészet. Nézegetem az interjúkat, G. István László (akinek a verseit ismerem és szeretem) mond egy hülyeséget, illetve megismétli László Noémiét: "A József Attila-díj irodalmi nagykorúságot jelöl: a pályakezdés végét. Ahogy László Noémi fogalmazott tavaly – az irodalmi foci NB1-es részvételének kezdetét." Szécsi Noémi (őt nem ismerem) viszont rokonszenvesen nyit: "Minden díjnak a díjazottak adják meg az értékét. Biztos akad olyan, aki felteszi a kérdést, hogy mit ér ez a díj, ha már Szécsi Noémi is megkaphatja. Az évtizedek díjazottjait elnézve minden egyes József Attila-díjnak más az értéke. Van, aki kitartásáért, van, aki hűségéért, van, aki jelenlétéért, van, aki jó kapcsolataiért kapta, és persze sokan kapták kiemelkedő irodalmi teljesítményükért."

Szerintem jó esetben minden díjra - tehát erre is - igaz, hogy az ember nem dolgozott meg érte külön, de mégse kell érte szégyellnie magát.

Az említetteknek, valamint a friss Balassa Péter-díjas Vári Györgynek (a Literán a G. István László-interjú alá kell görgetni) ezúton gratulálunk.