HTML

Folyóméter - folyóiratfigyelgető

Mit írnak az irodalmi és kulturális folyóiratok

Friss topikok

  • exterminador: Thomas Mann-nal kapcsolatban ne lehetne nívósan fanyalogni? Nana. (2021.11.09. 21:45) Sajtó, hibák, Weöres, madzag
  • bárki314: Kedves Seemann! Hozzáférhető még ez az elemzés valahol? (2019.03.16. 09:25) Ki a tettes?
  • vargarockzsolt: Ezt is meg kéne őrizni. (2015.03.12. 22:22) Kert, kimarkol, zenedoboz, ponty
  • vargarockzsolt: Szántó Dominika és a pénzügyi irodalom Paolo Coelhója. A Rakovszky vers most itt: www.pim.hu/objec... (2015.03.12. 22:11) Interjúk
  • vargarockzsolt: "Nemes Z. Márió szerintem kritikusnak, értekezőnek sokkal jobb, mint költőnek." Akkor most innentő... (2015.03.12. 21:53) Szép és kevésbé szép írások

Linkblog

Halott költő szonettjével vitatkozni

2012.05.22. 23:36 Szántó Domingo

Halott költő szonettjével vitatkozni szélmalomharc, és akkor még nem mondtam semmit. Szerdahelyi István a március-áprilisi Ezredvégben mégis Kálnoky László árnyával harcol, konkrétan ezzel a verssel, amelyben a költő a "Hétközéphelyi" névvel utalt a személyére. A "zengzeményben" (Szerdahelyi szava) szereplő L.B. monogram pedig Lengyel Balázst takarja, akinek Közelképek című kritikakötetét Szerdahelyi "bírálta meg": épp ez a bírálat volt a kiváltója Kálnoky szonettjének. Mint Szerdahelyi most írja, az volt a baja a könyvvel, hogy Lengyel Balázsnak minden, ami újholdas, eleve nagyszerű. És hogy a Lengyel Balázs védelmére kelt Kálnoky neve különben egyáltalán nem is szerepelt a cikkében.

Hát, a neve nem is. De itt ez a mondat: Lengyel Balázs "írásainak tükrében minden színvonalasabb teljesítmény »csúcsokhoz ért költészet«, »költői termésünkből kiemelkedő nagy kötet«, »örök darab«". Na már most azt, hogy »költői termésünkből kiemelkedő nagy kötet« épp Kálnoky könyvéről írta L.B. Hát csoda, hogy ennek Szerdahelyi általi kipécézése nem tetszett a költőnek?

De jó, ha Szerdahelyi dohog, hát dohog, ez eddig még csak egy sértett irodalmár megkésett hepciáskodása. Na de hogy Kálnoky a kritikát "okkal vehette magára, hiszen ha azt hitte magáról, Weöres Sándorhoz mérhető mester - hogy az ez idő tájt mélynyomorba taszított Ladányi Mihályról ne is szóljak"... Itt viszont már megáll bennem az ecetes chips. Mert jó, Kálnoky nem volt Weöres Sándor - de hát ki volt Weöres Sándor Weöres Sándoron kívül? De hogy Ladányi jobb költő lenne, mint Weöres? Nem mondom, vannak szép sorai (pl. "Lám, gyönyörű állat a szerelem, hószín kanca, legel égő gyepen"), de aki Weöres fölé helyezi, azon nem is kell gúnyolódni, mert saját magát teszi köznevetség tárgyává.

Kálnoky is idén lenne százéves, mint Örkény vagy Ottlik, csak épp majd ősszel. Fogjuk fel tehát Szerdahelyi cikkét - amelynek ez a megkésett vita különben csak egy kis részét képezi - a megemlékezések első, savanyú kis fecskéjének. (És ha valaki elmarasztal a képzavarért, az "nem egy gyékényen őröl velem, nem egy malomban árul".)

Szólj hozzá!

Címkék: ezredvég lengyel balázs kálnoky lászló szerdahelyi istván

A Palócföldből

2012.05.17. 15:15 Szántó Domingo

Az idei első számban Kabai Csaba versei tetszenek (a többi között van kimondottan dilettáns ízű is). Jó a "Reggeli találkozások" alapötlete és a "Szürkeárnyalat"-ban a "szórványörömök" szó, A "Kiegyezés" pedig úgy, ahogy van (de főleg a második része):

Ez nem séta,
az ideiglenes győzelem.
Ez nem is játék,
a kifürkészhető.
Ez sokkal inkább harc,
evidens túlerő,
mégse félelmetes.

Nem vagyok szabad,
pedig mondok, amit akarok
begyógyult reggeli pislogással,
torkon szánkázó pengével
a borotvatükörnek.

Gombár Endre Svédországban játszódó, kétoldalas novellája teljesen érdektelen: nem mond el semmit (de tényleg, el se tudom mesélni, mert nincs mit), és stílusa sincs. Rejtély, hogy mi szólt a közlés mellett. Utolsó mondata: "Ment, és örült is neki, meg nem is, hogy északon van." Hát ja.

Madácsy Piroska cikkéből megtudtam, hogy került Hubay Miklós Firenzébe. (Sose értettem, hogy most akkor emigrált, vagy hivatalosan dolgozott kint, vagy mi.) Tolnay Károlyról vagy többet kellett volna írni annál, hogy "Firenzében élő Michelangelo-kutató", vagy kevesebbet, mert T.K. ennél azért világhírűbb. A cikkből kiderül az is, H.M. kezdeményezte, hogy "A magyar dráma napja" szeptember 21., "Az ember tragédiája" első bemutatójának napja legyen.

Kovács Bodor Sándor Varga Mátyással készített kétoldalas - formátumában meglehetősen folyóiratszerűtlen - interjújában az az érdekes, amit V.M. a bencés rendről mond: hogy még az egyházszakadás előtt alapították, ezért "olyan világot képvisel, amely még nem töredezett részekre". Mármint hogy az alapítás dátumának ilyen szempontból is jelentősége lehet.

Debreceni Boglárka és Matits Ferenc meglehetősen helyi érdekű cikkében ("Helyi értékek országos mezőnyben. A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat négy évtizede") egy érdekes információt találtam: megtudtam, hogy a Magvető által néhány éve csodagyerekként - úgy tűnik, sikertelenül - bevezetni próbált Gressai Ferdinánd ismert nógrádi művészcsalád sarja (a nagyapja a Munkácsy-díjas festő, Lóránt János Demeter), aki 2009-ben tűzzománccal volt jelen a tárlaton.

 Vass Norbert nem különösebben túlbonyolított kritikája meggyőz arról, hogy Barna Dávid "Egy magyar regény"-e nem túl jó, L. Damta Áron írása egy gyenge költőket felvonultató - igen, ez  a koncepció! - könyvről szól. A végén udvariasan azt mondja, hogy a kötet hiánypótló, de a cikkből az derül ki, hogy ezek a versek ugyan senkinek se hiányoztak volna.

A legérdekesebb kritika (Bereti Gáboré) Simor András "Vicsorogjunk hű farkasok"' című verseskötetéről szól. A nyelvezete nagyon szokatlan: annyira és úgy kommunista, hogy már a nyolcvanas években is megmosolyogták volna. Azt írja pl., hogy "a tőkerendszer két, profit, illetve szociális érdekeltségű formációja közül az utóbbi az emancipációs folyamat hordozója" - aminek szerintem semmi köze az adott vershez, amiben addig beszélő szélre váró fákról volt szó.

Az az érzésem, hogy a Kabai-vers kivételével akkor sem maradtam volna le semmiről, ha nem olvasom el ezt a lapszámot.

Szólj hozzá!

Címkék: simor andrás debreceni boglárka hubay miklós kabai csaba palócföld vass norbert barna dávid gombár endre kovács bodor sándor madácsy piroska matits ferenc l damta áron bereti gábor

3/4

2012.05.15. 09:45 Szántó Domingo

A Literán Somlyó Zoltántól a nagyon szép "Hajnali imádság" a hét verse. Jánossy Lajos, aki a verset választotta, ezt írja: "Somlyó megrendült, szorongó és kétségbeesett (vers)lépteinek tempója, a városi flaszteren tétován kopogó ritmusa Kosztolányi Hajnali részegségének padlórecsegéses téblábolását idézi." Fogjuk rá. Szerintem a vers tempója, ritmusa sokkal inkább (konkrétan) keringőt idéz:

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a ra!

kevigok e szürke kövek
és ke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arrava.
Légy velem, Mindenha!

Hajnali percek szemeznek a (Innen aztán kicsit ziláltabb lesz:)
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok natom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma padt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs, (A második "nincs" épp a keringőritmus miatt kell!)
csak e hajnali ég, csak e kék...
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

Most ez a poszt letolta a képernyőről az előzőt. Érdemes érte kattintani!

4 komment

Címkék: litera somlyó zoltán jánossy lajos

Ki a tettes?

2012.05.14. 23:42 Szántó Domingo

Én ma már tényleg nem akartam még egyet posztolni, de gyerekek, ez beszarás! A Folyóméter egyik jó barátjától kaptam egy linket a wikiforrás egyik oldalához, de aztán Sárkány János hivatkozott cikkét megtaláltam eredeti helyén - az Ügyészek Lapjában is, úgy még hatásosabb. Az első számra kell kattintani, kizippelni, majd elmenni a 74. oldalra, és hátradőlni:

"Arany János Tetemre-hívás című balladájában célszerűnek látszik annak jogi értelemben vett tettesét felkutatnunk, már csak azért is, mert a korábbi elemzők közül ezt még – kriminalisztikai szempontból is meggyőző módon – senki sem tette meg."

Most ez vagy az Arany-filológia új mérföldköve (amelyre azonban irracionális szám van vésve), vagy médiahekk. Elég, ha annyit mondok, hogy a - már addig is igen merész vonalvezetésű - cikk a végén mintha azt sejtetné, hogy Kund Abigél voltaképp Széchenyi István természetes leánya?

3 komment

Címkék: sárkány jános ügyészek lapja

"Amatőrök"

2012.05.14. 23:03 Szántó Domingo

Ebben az új, május-júniusi Ezredvégben szinte csak Bozók Ferenc versei ("Amatőrök", "Árnyék") olvashatóak. (Mármint nem úgy értve, hogy más nem írt, hanem hogy azok nem jók.) Bozók - a wikipedia szerint piarista szerzetes - azon (alighanem kevés) költők közé tartozik, akiknek a verseit annak ellenére méltatta a néhai Csurka Havi Magyar Fóruma, hogy szerzőjük a kommunista Ezredvégben is publikál.

1 komment

Címkék: ezredvég bozók ferenc

Nyári delek

2012.05.14. 22:39 Szántó Domingo

Ez is az Ezredvégből. Kerék Imre Ovidiust fordított, Babits után. Az új fordítás szerintem nem jobb, de még a hangzása sem modernebb (sőt, itt-ott nem is különbözik eléggé a korábbitól). Lehet választani, nem írom ide, hogy melyik kié. A megoldáshoz az utolsó szavakra kell kattintani.

 

Forró nyár: fele útját járta meg a nap az égen,               Nagy hőség volt, félúton ragyogott a Nap éppen,
  lankadt tagjaimat lágy kerevetre vetem.                          fáradt tagjaimat várta vetett nyoszolyám.
Félig nyitva zsalum, félig leeresztve a függöny.               Félig nyitva hagyott zsalumat függöny suhogatta,
   Mint mikor az erdőn lombba szűrődik a fény,                   mint ha a Nap fényt szűr erdei lombokon át,
vagy mikor eltün a nap, s halk árnyakkal jön az alkony,   vagy ha a Nap tűnik s puha árnyakkal jön az este,
   vagy mikor oszlik az éj: csöndbe dereng a szoba.             vagy mikor éj múltán késik a hajnali fény.
Illik az ily halk fény, ha szemérmes látogatót vársz:        Illenek ily árnyak hozzá, ha szemérmes a lányka,
   a remegő lánykát merni tanítja az árny.                            a remegő kedves bújva ölelni szeret.
Ime Corinna bejő, öltözve rövid tunikába:                       Íme, Corinna belép, tunikája lazára megoldva,
   kettős hajfonata rejti nyakának ivét:                                márványszínü nyakát rejtik a fürt-fonatok.
így mehetett hajdan nyoszolyája felé Semirámis,            Éppígy szánta magát ölelésre a szép Szemirámisz,
   így a hires Láis dús szeretői elé.                                       s így Láisz, sok erős férfiakat szerető.
Ritka szövésű finom tunikája, nem sokat árt az:             Lenge-finom tunikája bár nem olyan sokat ártott,
   mégis tépte kezem, s védekezett a leány,                        téptem testéről, míg ő védekezett,
védekezett a kacér, noha győzni percre se kívánt,           harcolt, ám látszott, hogy nem diadalra törekszik,
   s végre mohón önkényt adta föl a diadalt.                         épp csak néhány perc, s végre megadta magát.
S óh mikor ott állott ruha nélkül előttem! alakján            S óh, ott állt, szemeim boldogságát betetézve,
   szomju szemem nem lelt egy makulányi hibát.                  pőrén, s nem mutatott egy mákszemnyi hibát.
Mily vállat láttam! mily dús karokat tapogattam!             Mily vállat láttam, s mily telt tomport tapogattam,
  mily dagadón idomult emleje ujjam után!                           s két bimbója hegyes, épp tenyerembe-való
S csókvert melle alatt mily tündöklő sima has nyúlt!        volt és formás melle alatt vakitó, sima has nyúlt.
   Mily buja, dús csípők! Mily fiatal, deli comb!                        És a remek csípők! S két ruganyos deli comb!
Mit soroljam el egyenkint? Nem volt hiba benne,             Egyenkint mit taglaljam? Neki mindene szép volt,
   s minden szépségét meztelenűl ölelém.                             s lángbaborult testét adta, hajolva fölém.
Gondolhatni a többit!...Lankadtan pihentünk már...         A többit ki-ki tudja… Ernyedten pihenünk már…
   Óh csak bús nyaraim sok dele volna ilyen!                          Óh, érjek sűrűn ily gyönyörű deleket!

5 komment

Címkék: babits mihály ezredvég ovidius kerék imre

Csányi optimista

2012.05.14. 22:06 Szántó Domingo

Csak idézek: érdekesen kezdődik, érdekesen végződik (és ez csak a cikk vége). Nem a leggazdagabb magyarról, nem tőzsdéről van szó, hanem Csányi Vilmos etológus írta, az Ezredvégbe.

Csak röviden szeretnék kitérni a szabad akarat bölcsészek által kedvelt gumicsontjára. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a szerveződési szintek felismerése ad némi megvilágosodást. Amint a beszélt nyelven gondolkodó, archaikus közösségek megjelentek, egyben új szerveződési szint is kialakult. A racionalitás, a természeti törvények felismerése és a megmaradás érdekében történő manipulálása többé nem egysíkú. Az egyén szempontjából a saját megmaradásának elsőbbsége visszaszorul az újonnan megjelent közösség, mint magasabb szerveződési egység megmaradásának kényszerei mellett. Az egyénnek már nemcsak azt kell megfontolnia, hogy a saját megmaradásának mely feltételeit kénytelen racionálisan elfogadni, hanem az is, hogy ezek közül melyek azok, amelyek a közösség megmaradásának feltételeit is kielégítik. A közösség létének megmaradása is racionális természeti törvények felismerésén alapszik, de a két szerveződési szint szabadságfokai különbözhetnek. Az ember nagysága éppen abban áll, hogy genetikailag képes a közösség létét is szolgálni akár a saját létérdekeinek feláldozásával. A két szerveződési szinten a szabadság és a szabad akarat meghatározása nyilvánvalóan különböző, és a racionalitás különböző együtteseivel írható le.

Az emberiség evolúciós történetének jókora szakászát éppen az jellemezte, hogy mindazok, akik a saját létük érdekeit a közösségé elé helyezték, a közösséggel együtt elpusztultak. Mi olyan ősök leszármazottai vagyunk, akik akaratuk saját személyükre vonatkozó szabadságát a közösségért áldozták fel, és ez a törekvés a leszármazási sorokban genetikailag fixálódott.

Ezeknek a megállapításoknak az érvényessége természetesen az archaikus közösségekre értendő. A közösségi életforma evolúciós sikere azonban példátlan populációrobbanást eredményezett az utolsó néhány ezer évben. A mai időkben ugyan sokszor használjuk a közösség kifejezést különböző társadalmi csoportokra anélkül, hogy a közösségnek, csoportnak, társadalmi formációknak világos differencia specifikáit megadnánk. Humánetológiai értelmezés szerint közösség az az együttműködő, együtt élő, közös hiedelmeket valló, szociális szerkezetét belülről meghatározó embercsoport, amelynek tagjai hajlandóak a saját egyéni érdekeiket a közösség érdekei mögé helyezni (Csányi 1992, 1994, 1999). Vannak-e a modern társadalmakban még ilyen csoportok?

Bizonyára akad egy-kettő, de a modern társadalmat nem ezek a csoportok jellemzik. Hova lett a genetikai meghatározottság, mi helyettesíti a valódi közösségeket?

Korábban ezt részletesen kifejtettem (Csányi 1999, 2006), most csak rövid összefoglalót adok. A modern társadalmi élet, a munkamegosztás, a tradicionális család szétesése azt eredményezte, hogy az ember rendszerszervező képessége, amely ugye genetikai adottsága, visszacsatolódott az egyénre. Vagyis ma az egyén arra szocializálódik, hogy akcióit maga tervezze, hiedelmeit maga válogassa a nyomasztó társadalmi kínálatból, és szociálisan a saját személyiségét igyekezzék minél sikeresebbre konstruálni. Ennek egyenes következménye, hogy a hűség kritériuma is csak egyetlen személyre, saját magára értelmezhető. A modern társadalom tehát egyszemélyes közösségek populációja. Egészen másként viselkedik mint egy közösség (Csányi 2002a, 2002b).

A rendszerszervező képesség nem „mindent vagy semmit” tulajdonság, minden emberben működik, és egy-egy, az emberek által létrehozott szociális rendszer sokszor nagyon távol áll a közösség kritériumaitól. A modern társadalmat alkotó struktúrák nem közösségek, hanem a rendszerszervező-képesség által működtetett pszeudoszociális struktúrák, amelyek így is alkalmasak sokmilliós népességű társadalmak fenntartására, noha stabilitásuk meg sem közelíti a hagyományos közösségekét. A folyamatosan növekedő populáció nyomása rendre összetöri az éppen adott társadalmi formációkat, de a rendszerszervező képességben megnyilvánuló hihetetlen kreativitás újra és újra éppen elviselhető szociális struktúrákat hoz létre.

A formálódó globális rendszer óriási energia, anyag és információ áramok révén működik. Az egyének szerveződési szintje fölött, több abortív szinttel (nemzet, állam) kialakult az egész emberiséget magában foglaló globális szerveződés, amelynek megmaradási racionalitása dönti el további sorsunkat. Különös, hogy a hétmilliárdos emberiség képes teljesen új szociális formációban is működni. Nem dobták le a harmadik atombombát, sok száz millióan vannak az emberi lét elviselhető minimumán, de nem halnak évente sok száz milliónyian éhen, birodalmak omlanak össze háború nélkül. Úgy tűnik, megáll a populáció esztelen növekedése, és ma már elképzelhető egy sohasem volt globális kultúra kialakulása, amelynek struktúráját, működési mechanizmusait még csak találgathatjuk.

Az ember csodálatos. Én optimista vagyok.

1 komment

Címkék: ezredvég csányi vilmos

Mititété, átátá?

2012.05.12. 02:08 Szántó Domingo

Még a februári Tiszatájban "Aaron Gábor" interjúja olvasható Orcsik Rolanddal. Nagyon rokonszenves és szórakoztató. Itt van pl. a színdarabírásra vonatkozó kérdésre adott válasz: "Az a helyzet, hogy valóban írtam egy drámát, de azt is be kell vallanom, összecsaptam az egészet. Volt egy felkérésem, a pályázat miatt határidőre kellett leadnom a szöveget, irkáltam is valamit, de mindig is utáltam a határidőket, így se füle, se farka nem lett az egésznek, igyekeztem minél előbb elfelejteni a dolgot. Pechemre a pályázat nyert, a drámát be kellett mutatni [...] nagy bukásként éltem meg az egészet. Az is igaz azonban, hogy annyi pénzt összesen nem kerestem még az irodalmi munkásságom alatt, igaz, meg is fizettem az árát a könnyen jött bevételnek: úgy döntöttem, a keresetből építtetek egy garázst az udvaromban. Mivel a mezsgyére építkeztünk, engedélyt kellett kérnem a szomszédomtól, ő szóban bele is egyezett, de ahogy emelkedtek a falak, elkezdett velem kötözködni, újabbnál újabb kifogásokat találva. A garázs felépült ugyan, de másnap ki is jöttek az ellenőrök, és közölték velem, a szomszédom feljelentett, s mivel nem volt papírom a beleegyezéséről, végül le kellett bontanom az épületet. Valójában nem bántam az egészet, mert éreztem, a drámám áll bosszút a könnyelműségemen. Talán egyszer jóvátételként meg kellene írnom a garázsépítésem drámáját, hogy valójában megszolgáljam az akkor megkeresett pénzt."

Ez se rossz: "Spontánul adtuk elő az újabbnál újabb koncepció nélküli performanszainkat, amibe ugyanúgy beletartozott a szipuzás a mileševói focipályán, mint az improvizatív színielőadás (ha nevezhetem egyáltalán annak) Szabadka főterén, de ugyanígy a „hivatalos” fellépések is az Ifjúsági Tribünön az elitközönség előtt. Emlékszem, Újvidéken Sinkovics Ede el akarta készíteni a halotti maszkomat, de a gipsz túl hígra sikeredett, aminek következtében majdnem megvakultam."

A lapban a "Diákmelléklet" című füzetkében (nem találom a neten), Lackfi János cikke. A hang a bombasztikus - "Nyelvi robbanásveszély" - címhez képest  néha feleslegesen gügyögő, mintha a szöveg nem is diák-, hanem óvodásmellékletbe íródott volna (pl. a mamutról): "semmi erőfeszítésbe nem kerül belegyömöszölni a kobakunkba, pedig jókora darab állat, és meglehetősen rég kihalt már."

Érdekesek a furcsa hangalakú szavak, mondatok példái. Pl: "felment az áramáramára" - amivel csak az a baj, hogy Lackfi így kommentálja: "elhangzik a rádióban", pedig ilyesmi szerintem nem hangzik el, mert mi az, hogy "mára" ment fel az áram ára? "A területi labdarúgó mérkőzés bíró sporijának címzett barbár csatakiáltás [már megint ez a költő bácsis csemcsegés] esetében is némi elemzés szükségeltetik: »mitiété, átátá«? Magyarra téve: »mit ítéltél, átálltál?«" Ez parádés, de a neten többszörösen fenn van, egy helyen egyenesen "örök klasszikusnak" nevezik, míg a cikkben két saját gyűjtésűnek tűnő adat között említi Lackfi, némiképp indokolatlan felfedezésjelleggel. A "na jó, kő mennyi ennyi annyi" (értsd: kell menni enni adni) is vándortörténet, illetve közismert vicc csattanója (még ha a szerző tényleg a "Zemplén megyei Terényben" hallotta is: itt egy tízéves adat.

A villoni "Apró képek balladájá"-nak diákoktól származó átiratai - mint olyanok - érdekesek (pl.: "Tudom, mi almán rothadás / tudom, ember eszi az embert, / tudom, a fűben kutyapotty / tudom, olaj fedi a tengert"), Lackfi saját "Kiskarácsony-variácói" kevésbé: mesze elmaradnak Varró Dániel - zömmel persze felülmúlhatatlan -  bocijaitól. A cikk legérdekesebb része talán a betekintés egy sajátos kreatív technikába, amikor is a költő leírja hogy pl. az ösztövér szóból kihallja a ősz tevét, a vért, a köszvényt, a pöszmétét vagy a köztörvényest, a gereznából a belezést, az erezetet, a garázdaságot, a gizdaságot vagy a gerezdet.

A cikk mindent egybevetve érdekes és hasznos - az egyik mondatból úgy tűnik, mintha eredetileg előadásszöveg lenne -, de sok benne a puha rész, és közhelyeknek sincs híján. (Költő szövegében pl. ne "záporozzanak" már "az ötletek"!)

A gyermeki félrehallásban rejlő esztétika potenciálról itt ez régi, briliáns cikk Kappanyos Andrástól, érdemes kattintani.

Házi feladat
Mit jelent ez a végén valahogy tompán hangsúlyozandó olasz szó magyarul: "solistà"?

Szólj hozzá!

Címkék: lackfi jános tiszatáj orcsik roland kappanyos andrás aaron gábor

BREAKING NEWS *** Markó Béla tisztázza

2012.05.07. 21:35 Szántó Domingo

A "szerző" Barthes szerint ugyebár "meghalt" - de azért hadd éljen még egy kicsit, legalább addig, amíg megállapítja a saját szövegét. (Különben persze nem halt meg: ha mégis meghal, akkor túléli a filológus, aki mint a szerző önjelölt szerzőtársa maga is szerző.)

Szóval a textológiai kommentváltások után nem bírtuk ki, és e-mailben megkérdeztük Markó Bélát a vers szövegéről. Íme a válasz:

Tisztelt kommentelők!

Köszönöm a precíz olvasást, az árgus szemeket, mert tényleg igaz, kényes vagyok a pontos versmértékre, legalábbis ami a szótagszámot illeti. A szonett lehet helyenként alig-alig jambikus, bele lehet gyömöszölni a köznyelvet (sőt!), de szétfeszíteni a formát szerintem nem szabad, annak nincsen értelme. Nekem az a kihívás, hogy ebben a szabott keretben bírom-e szusszal. Az ötödik sor dolga ezek szerint tisztázódott, ott az átmásoláskor kerülhetett be az az is, a Kalligramban még rendben volt. Viszont a harmadik sorral kapcsolatos észrevételért hálás vagyok, ott én vagyok a ludas, az eredeti sor így hangzik: még abban sincsen, hogy pokolra szállnak. Utánanéztem, ezt én másoltam át és küldtem el hibásan a lapnak. A második sor végére vesszőt? Igen, tulajdonképpen nem ártana, bár a mai nyelvhasználat talán vessző nélkül sem tekinti pongyolának ezt a szerkezetet. Hát még egyszer köszönöm! És elnézést, hogy nem szálltam be közvetlenül a vitába, de mindenféle sürgős nyűgöm volt éppen.

Markó Béla

Szólj hozzá!

Címkék: kalligram markó béla

Mi az ikra, és mindegy-e?

2012.05.07. 12:30 Szántó Domingo

Tóth Krisztina "Hal"-a az áprilisi Mozgó Világban nagyon érdekes. A karácsonyi És-ben közölt Bánk bán nem igazán tetszett, (A koravén cigány akkor már sokkal inkább). A "Hal"-at ("Hal"-t?) azért tartom érdekes, mert elég sok jó dolog van benne, és mintha arra a kérdésemre is válaszolna, hogy első (irodalomtörténeti mércével mért) nagy csúcsai elérése után merre megy tovább Tóth Krisztina lírája.

Szerintem a költők ilyen elepizált, parlandoid, hosszú vagy félhosszú versei sokszor válságtermékek, jó esetben egyszerre jelei és megoldásai az alkotói válságnak. (Kicsit úgy - mondanám hevenyészve -, mint egyes prózaíróknak a napló.) A leginkább kézenfekvő példát talán Kálnoky Homálynoky Szaniszló-versei jelentik (az oldalon az "Első olvasótermem"-re kell keresni), a legjobbat Karinthy kései költészete, a jók közül a legfrissebbet Ferencz Győző két verse (egy korábbi 2000-ből, illetve a friss Ex-Symposionból).

Szerintem a "Hal" is ebbe a sorba illeszkedik, attól eltekintve, hogy Kálnokyék verseiben nagyon nagy a személyes mozzanat súlya, és hogy Karinthy hosszú versei nagyon líraiak (most ezt nem részletezem, csak hozzáteszem, hogy ezzel szemben Kálnoky pl. az anekdotikusságig epikus). Szóval olyan a vers, hogy az anyagát akár novellának is feldogozhatott volna a költő, de az a gyanúm, hogy jól döntött: versnek alighanem jobb. Hogy szerintem mégsem igazán jó (nem annyira jó, mint Tóth Krisztina legjobb versei), annak mindenekelőtt két oka van. Az egyik egy giccses sorpár: "kidülledt, megpattant szemét a mélyből / úgy tűnt, az emberarcra szegezte", a másik egy furcsa metafora a vége felé: "Sűrű, bosszúálló ikrát eresztett / a fuldoklóként pulzáló szűk hüvelybe" - mármint egy férfi, egy nőébe. Ezzel pedig az a baj, hogy az ikra a nőstény halak örökítő anyaga, vulgo petéje, nem pedig a hímeké. A petét pedig ilyen fesztelenül az ondóhoz hasonlítani szerintem több mint bajos: egyenesen komikus.

(És mintha túlságosan el lenne varrva minden szál - ami megint csak a szerző novellisztikáját idézi fel, például ezt a darabot, illetve éppenséggel a darab végét mint szálervarrást.)

 

Kicsit későbbi kiegészítés:

Valahogy mintha nem lennének eléggé kidolgozva a részetek, eldolgozva az illesztések. A víz, az öböl a hal "rejteke"? Mármint abban az értelemben, hogy a "rejtekéből" rántja ki a halat a horgász, a "rejtekében" lövik le a legelésző vadat? (És nekem furcsa a fiú "leszállása" is az ülésről.)

Mit keres a hal egy újságpapíron a csomagtartóban? Az nem tűnik életszerűnek, hogy csak úgy beteszik egy újságpapíron, hogy ide-oda dobálódjon, összenyákozza a kocsit stb. Kiszabadult valahonnan? De inkább az érezhető, hogy rátették arra az újságpapírra.

A "tüzelt a nap, sápadt arcon a rúzsfolt" szinte emblematikus Tóth Krisztina-metafora, de ez most szerintem nem bírja ki a valósággal való szembesítést: akkor rúzsfoltszerű a nap, amikor épp megy le - de akkor emlékeim szerint nem "sápadt" az ég, illetve talán igen: télen. És forró nyári naplemente idején - vagy általában forró nyáron - az egész közeg forró ("a nyár legforróbb órája"), egestül, mindenestül: nem hinném, hogy a hűvös sápadtság bejátszik.

"Először fel se sírt, pofozni kellett. / Világra húzták mégis." Ez meg fordítva van, nem? Először világra húzzák, aztán nem sír fel, erre pofozzák. Vagy már a félig kiszületett gyereket is pofozzák? Hm.

13 komment

Címkék: mozgó világ tóth krisztina

süti beállítások módosítása
Mobil